Születésnap PART1

Mosolyogva keltem, ahh milyen meghitt is lenne ez a szülinap, ha apa nem ült volna a kanapé szélén és nem bámult  volna...

- Jesszusom. - kikotortam a hajamat az arcomból és apára mosolyogtam.

- Jó reggelt 16 éves nagylányom! - apa megölelt, majd csörgött a telefonja ezért gyorsan elment, mert ezt a beszélgetés "nem tartozik rám". Hm. Tuti nem Boti hívja. Áh dehogyis. Szóval. Gyorsan elkészültem a napra, és jöhetett a reggeli, a legjobb dolog a reggelben. Ettem egy tál gabonapelyhet, ittam kávét és kész is voltam. De mire is? Nem volt semmi különös tervem...

- Boldog szülinapot! - a hang irányába fordultam, és Nóri máris a nyakamban volt.

- Szia! Hogyhogy itt vagy? Nem nyaraltok?

- Két napja haza jöttünk. Hogy vagy? - itt suttogni kezdett - Mi van Lukeval? - rámosolyogtam, aranyos volt hogy érdeklődött.

- Semmi. Nem jelentkezett.

- Oh hogy rohadna meg!

- Nóra!! - apa a kertből ordított be, amikor meghallotta a gyönyörű mondatot.

- Elnézést! Na. Akarsz róla beszélni?

- Nem kell, köszi. Felejtsük el ezen a napon. Van valami terved?

- Menjünk - megragadta az ép csukómat - találtam egy helyet ahol isteni turmixokat készítenek!

Gyorsan elköszöntünk aputól, és mennyei volt a turmix, uram isten! Miközben hazafelé mentünk lányosan beszélgettünk, fiúkat pontoztunk az utcán stb. Már nagyon hiányzott ez az egész. Boti jó barát volt, de Nórival néha jobban éreztem magam.

- Na készen állsz? - nézett komolyan a szemembe, amikor haza értünk.

- Mégis mire?

- Ajj te nem tanulsz soha? Azért mentünk el, mert most jön a meglepetés bulid! - ohh tényleg, mint tavaly...és az előtt...és az előtt.

- Jaj tényleg! Na várj, kérek egy percet.

- Készülődni! - mind a ketten az ujjainkkal átfésültük a hajunkat, megigazítottuk a ruháinkat, elpróbáltam a meglepett arcot, és indultunk.

Amint beléptem az ajtón, rengeteg barátom várt engem, a tortám, lufik, ajándékok, szinte minden meg volt ami csak számít!

Minden étel isteni volt! Nagyon jól szórakoztunk, és még csak 11 óra volt. Épp befejezte egy csoport ember a twixtert, néhányan a tortából vettek repetát, voltak, akik csak beszélgettek, én csak álltam és azon agyaltam milyen jó életem is van... fogjuk rá. Ekor Boti oda jött hozzám, át karol és a fülembe súgott valamit.

- Boldog szülinapot.

- Köszönöm. - rá mosolyogtam.

- Hogy tetszik a buli? 

- Nagyon... nagy. - nevettem el magam, hiszen a szobámon kívül mindenhol volt valaki.

- Akkor jó. - kacsintott rám, majd elment inni valamit.

Még néhány percet álldogáltam ott, mikor valaki csengetett. Gondoltam majd az én fejem fogadja a késve érkező vendéget. De nem késő vendég volt. Nagyra nyitottam az ajtót, majd a mosolyomból dühös, döbbent és szomorú arc lett.

- Te meg mit keresel itt?!