Anya

- Most menj el! - ijedten csapkodtam Calum karját, nem beszélhet anyámmal!
- Mi van? Miért?
- Ő az anyám! Ne beszélj vele! Menj!
- Szimpinek tűnik... mi a bajod?
- Hahjj... priusza van. Oké? Menj!!
- Milyen priusza?
- A legrosszabb. - Calum döbbenten nézett rám, majd elsietett. 
Apa hogy hívhatja ezt jó hírnek? Oké hogy szereti, de priuszos! Ez a nő, akarom mondani anyám, ölt embert! És itt van.
- Kicsim! Mizu? - oda bicegett hozzám (nem neki nincs ficama, csak 20 cmes magassarkúja) és átölelt.
- Jó reggelt... minden okés. Veled?
- Hol van apád? Úgy volt ma együtt reggelizünk.
- A nappaliban van. - együtt esznek? Miért? Na addigis nem lesz itt... - Menj be nyugodtan.
- Köszi! Majd dumálunk. - bement a nappaliba, apával megölelték egymást és el is indultak.
Gyorsan elkészültem, és meghívattam magam Botondhoz, hogy mindent elmeséljek neki. Könnyen ment, csak megemlítettem anyám jelenlétét. Átsiettem hozzá, és persze ő is szörnyen reagált a karomra...aztán észre vette a lábam...majd a számat is.
- Leestél a lépcsőn? Neeem ennyire nem lehet ügyetlen. - hitetlenkedve halgatta a kitalált sztorimat, de hát nem tudok hazudni. A francba.
- Pedig így történt! Bárkivel előfordulhat.
- Úgy érted bárkivel megESHET? - röhögésben tört ki, nagyon elégedett magával.
- Khm hát ez hatalmas volt...csinálunk valamit?
- A törött kezeddel? Nem hiszem.
- Na, valamit csak ki tudunk találni! - ekkor megcsörrent a telefonom - Várj, ez Luke!
- Ahh és akkor mi van?
- Egy  apja nem beszél. - gyorsan felvettem a telefont és Luke riadt hangja fogadott - Szia Luke!
- Bogi!! Úristen hol vagy most?!
- Botondnál. Baj van?
- Eljöttem hozzátok és...hahj nyitva volt az ajtó én meg hosszas csengetés után bementem, és.....istenem......- elhallgatott, én meg nagyon megijedtem
- Jesszusom mi van odabent?!
- .....Minden... minden véres. - hirtelen lefagytam. Anya. Apa. - Bogi ott vagy?
- Luke.... menj el onnan! Máris megyek, de te ment haza! - intettem Botondnak hogy induljunk a kocsija felé - Gyorsan menj haza!
- Micsoda? Nem lehetsz itt egyedül!
- Botival megyek, de menj el onnan! Azonnal!! - elkezdtem kiabálni, nagyon féltettem - Elmentél?!
- Nem! Oh Bogi... Itt egy nő, most jön le a lépcsőn... - anya!
- Luke, maradj csendben!  Azonnal búj el!! Ne kérdezz, ne beszélj, az a nő nem láthat meg!! - elkezdtem sírni, közben beültünk a kocsiba. Luke suttogott a telefonba.
- Bogi. Mi van ha segítség kell a nőnek? Vagy ne hívjak mentőt? Esetleg rendőrt?
- Ne! Maradj veszteg!! Hol vagy most?
- Az étkező asztal alatt, egy szék mögött. Bogi...a nő elment a fürdőbe.
- Most rögtön fuss ki a házból!!
- Jó... - és akkor a legrosszabb dolog megtörtént - basszus.
- Luke?! - zokogtam, és halk beszédet hallottam a vonal másik felén
- Elnézést, csak egy barátomat kerestem... - anyám folytatta - Rosszul tette fiatalember. Az anyja lehetek, van üzenete? - néhány másodperc néma csend majd Luke folytatta - Nincs, köszönöm... - anya pedig közbe szólt - Várj csak! Te honnan jössz? Az étkezőből? Na ezt rosszul tetted. - Luke szólalt meg - Jesszusom, kérem, tegye el a kést! - koppanást hallottam, valószínű a telefon esett le. Boti döbbenten nézett.
- Botond! A ház csupa vér, és anyám ott van!
- Nem Luke hívott?
- De igen....ő is ott van. Vele. - Boti rátaposott a gázra, még kb 3 percre voltunk. Az túl sok. - Figyelj. Kifizetem a bírságot, de siess. - nem gyorsult - ...anyámnál kés van. - a 3 percből 1 perc lett. És leparkoltunk a házunk előtt.