- Szia! Haza értem, hol vagy? - bementem a nappaliba, de nem volt ott.
- A konyhában! Jó hírem van! - a hangja tényleg boldog volt, na legalább ennyi... de ha bele gondolok, most el kell rontanom a kedvét. Áh ez sehogy sem jó.
Bementem a konyhába, apa éppen szendvicset csinált magának. Mikor meglátott a szája elé kapta a kezét és oda sietett mellém. Nem mondott semmit, csak leültetett egy székre, majd ő is leült és nézett nagy szemekkel.
- Veled meg mi történt?
- Elestem. Amikor Lukenál voltam...
- Ő tette ezt?! - hirtelen felállt és járkálni kezdett.
- Nem! Dehogyis! Csak körbevezetett a házban és megbotlottam a lépcsőn. Leestem, de jól vagyok...
- Jól vagy?? A kezed gipszben, a lábadon fásli és a szád össze van varrva! Nem vagy jól! - inkább aggódott de dühös is volt. Gyűlöltem így látni.
- Apa. Nyugodj meg. Először is, erről csak a lépcső tehet, ne hibáztasd a fiúkat!
- Egyáltalán miért mentél? Csak néhány ember zenélt neked, ha akarod elviszlek egy koncertre, ott nem valószínű hogy így megsérülsz.
- Mintha itt valószínű lenne... apa, ez nem zenélő emberekből állt! Mondtam hogy Luke Hemmings hívott!
- Aha.... a fejedet nem ütötted be? Lehetetlen hogy az utcán össze futsz Luke Lellinnsel - kösz apa, megjegyeztem - és a bandája játszik neked!
- Pedig ez történt! Hahjj hogy is hittem hogy megérted? Megyek, lefekszem. - felálltam a székről és elindultam. Úgy képzeltem kivonulok és enyém az utolsó szó...ebből semmi nem jött össze. Inkább bicegtem, mikor oda értem az ajtóhoz, apa utánam szólt.
- Boglárka! A jó hír az volt hogy meglátogathatod édesanyádat. - megálltam, de most erről nem akartam beszélni, ezért tovább mentem.
A fürdőben elkészültem és be is feküdtem az ágyamba. Az ölembe vettem a laptopomat és egy kicsit még gépeztem. Közösségi oldalon volt egy jelölésem. Robert Smith. Hm vajon ki lehet. Ch. Azonnal vissza igazoltam Lukeot és írtam neki hogy nagyon kreatívan választott nevet. Ez után kikapcsoltam a gépet és aludtam.
Másnap reggel veszekedésre ébredtem. Lent apa és... Calum vitatkozott. "Gyorsan" lementem a lépcsőn és oda mentem hozzájuk.
- Uram,muszáj beszélnem Bogival! - Cal idegesen próbált engem nézni de apa mindig beállt elém.
- Megmondtam hogy pihen! Tessék, fel is keltetted! Miattatok sérült meg, ne menjetek a közelébe! - na ez már sok!
- Apa! Megmondtam hogy senki sem tehet erről! Szállj le róluk!
- Ebbe ne szólj bele!
- De rólam van szó! Hagyd hogy beszéljek vele!
- Nem lehet.
- Apa!!
- A nappaliból figyellek! Ha a lányomnak egy haja szála is meggörbül, halott vagy! - apa elsietett és leült a kanapéra.
- Te jó isten....minden rendben? - Cal idegesen bele túrt a hajába.
- Nem igazán... Luke. Amióta elmentél meg sem szólal, mondtál neki valamit?
- Én semmit! Baja van? - idegesen járkálni kezdtem, de majdnem elestem, úgyhogy inkább abba hagytam...
- Fogalmunk sincs. Ki kéne találnunk valamit.
- Szólj ha tudok segíteni!
- Kösz... - hirtelen kocsi duda szólalt meg az utcába. Oda kaptam a fejem és... - Ki ez a nő?
- Az anyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése