Leszaladtam a lépcsőn, és köszöntöttem aput. Rögtön rá is tértem a lényegre, hogy el szeretnék menni egy barátomhoz, meghallgatni a zenéit. És persze jöttek a kérdések hogy ki ő, mi ő, hova megyek pontosan, milyen zene, fiú-e, hányra érek haza, stb, de végül bele ment.
Csak 3-szor öltöztem át, ami egész jó... végül egy rövid farmer nadrágot vettem fel, és egy bordó ujjatlan felsőt. Ehhez a fekete vans cipőm, egy táska és kész is vagyok. Mire indulásra készen álltam, fél öt volt, szóval mentem is. Megígértem apának, hogy kilenc előtt haza érek.
A pizzázó előtt vártam egy kicsit, majd leparkolt előttem egy fekete toyota. Luke ült benne, majd intett, hogy száljak be. Leültem az anyós ülésre, és utasított hogy állítsam át az ülést, mert így biztosan nem kényelmes...pedig az volt.
Kb 10 perc alatt oda is értünk, egy aranyos fehér ház mellett leparkolt. Nem így képzeltem, de szép volt. Mikor kiszálltunk, elvezetett az aranyos ház szomszédjába. Ja. A másik ház (ahova bementünk) Fehér volt, de nagyon modern, tele ablakokkal, végülis tetszett. A szülők nem voltak otthon, csak a négy fiú.
Mindenkit kissé megismertem, Luke adott egy üveg colat, és kezdték is. Rengeteg számot eljátszottak, voodoo doll, amnesia, dont stop, stb. Ezután mindenki evett egy-egy szendvicset, kicsit megpihentek a fiúk.
- Na Bogi, mond csak, te és a Botond jártok? - kérdezte Michael, én meg erre a kérdésre félre nyeltem a szendvicsem egy részét.
- Nem! Csak jó barátok vagyunk, de nincs köztünk semmi. Nem is volt, nem is lesz.
- Jólvan, nyugi, csak kérdeztem. - mosollyal az arcán, készített egy újabb szendvicset.
Amíg a többiek ettek, én és Ashton vissza mentünk a szobába és elkezdett "tanítani" dobolni. Nos nem vagyok valami tehetséges. És ezt ő is nyíltan megmondta hahaha!
- Ez pocsék volt. - nevetve átvette az ütőket, jelezve hogy következik a mester. Elkezdte játszani a What I like about you-t, közben a többiek is bejöttek.
- Haver, mit szerencsétlenkedtél az elején?? - Luke nevetve vette fel a kanapéról a gitárját.
- Khm az én voltam... - vártam valami ciki reakciót, de csak elvigyorodott.
- Aranyos volt. - mindenki (belértve engem is) döbbenten nézett rá - De még gyakorolj! - kacsintott egyet én meg nevettem.
Mikor befejeztek egy újabb adag számot, leültek pihenni.
- Ez kinek a háza? - meg akartam törni a lihegésben dús kínos csendet.
- Az enyém. - Luke mosolyogva jelentkezett. - Körbevezesselek?
- Az jó lenne! - elindultunk a nappali felé.
Minden helyet részletesen megmutatott. A lépcsőn felérve ott volt a szobája. Nagyon jól nézett ki az is.
- Errefelé laksz? - leült az ágyára, tehát úgy terezte itt maradunk. Én leültem a fotelba, a szoba sarkában.
- Igen, a pizzázótól 10 percre.
- Az jó, akkor még össze futunk! - rámosolyogtam és ismét körbe néztem. A szobája hatalmas volt. Azt vettem észre hogy engem néz... mosolyogva mért végig megállás nélkül.
- Mi az? - éreztem hogy elvörösödök.
- Szép vagy. - bumm 5-ször annyi vörösség köszöntött az arcomra. - Gyönyörű. - szégyenlősen lehajtottam a fejem és mosolyogtam.
- Ezt még senki sem mondta nekem...
- Hülyék, hiszem az vagy... - nevetésben törtem ki, majd Luke fel állt. Követtem a példáját. Oda lépett hozzám és megfogta egy kezemet. - Nagyon szép. - mélyen a szemembe nézett, de én elkaptam a pillantásomat.
Elindultunk kifelé,ő ment előttem. A lépcső előtt megtorpant, én meg ráléptem a sarkára.
- Öhm bocsi, minden rendben? Miért álltunk meg? - Felső ajkával megharapta a piercingjét, és közelebb lépett. Oda súgta a fülembe:
- Túl sokat kérdezel. - és megcsókolt. Hihetetlenül lágy csók volt, imádtam! Kezeit rátette az arcomra, az egyikkel beletúrt a hajamba. Én tétován átkaroltam a derekát. Nem tartottam mégsem helyesnek hogy ezt csináljuk, hiszen nem is ismerem. Elkezdtem hátrálni, de nem engedett el. Hirtelen megbotlottam, ugyanis a lépcső felé sétáltam. Éreztem hogy már nem ér hozzám, azonban fájdalmat is éreztem. Leesetem a lépcsőről, annyit hallottam hogy Luke utánam kiálltja a nevemet, majd dübörgést, valószínű ő futott le a lépcsőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése