Baleset PART2

Nagy fájdalom nyilalt a bal kezembe. Mind a négy fiú körülöttem állt és beszéltek. Hát Luke alulról még helyesebb.
- Mi lehet vele? - Ash ide-oda kapkodta a fejét.
- Nem mond semmit, hívni kéne az apját. - Calum telefonért nyúlt, de megállt - Tudja valaki a számát?
- Honnan tudnánk? Na Bogi, mondj már valamit! - Michael próbált a szemembe nézni, de én Luket néztem. - Mi van ha agyrázkódása van?
- Jól vagyok... - mikor ezt a két szót kimondtam, mindenki úgy nézet rám, mintha valami dinó lennék - Csak a kezem fáj... de nem hiszem hogy agyrázkódásom lenne. - elvigyorodtam és próbáltam felülni, de hamar vissza feküdtem és grimaszt vágtam. - Au...! Öhm a lábammal is lehet valami. - néhányan lenyugodtak hogy tudok beszélni, hoztak jeget, Luke pedig felsegített és oda kísért a kanapéhoz. Egész idő alatt meg sem szólalt, a többiek pedig körül ugráltak. Kaptam vizet, cukrot, párnát és a jeget. Nem volt rossz. Arról beszéltünk hogy hogyan vigyenek be a kórházba, ugyanis valami bajom biztosan van.
- Én elviszem! Calum, gyere velem, és úgy minden rendben lesz... - Luke felállt és úgy tervezgette az egészet. Legalább megszólalt, de nagyon sok aggodalom látszódott az arcán - Ti ketten takarítsatok légyszi ki.
- Hé! Minek takarítsunk?? - Mikey felháborodottan nézett Lukera, ő csak egy lesajnáló pillantást vetett felé.
- A vért töröljétek fel.
- Micsodát?? - annyira megijedtem...valaki megsérült még? - Kinek vérzik milye?
- Neked a szád. Nem érzed? - Luke leült mellém és megsimította az alsó ajkamat. Nem éreztem semmit, de az érintésétől össze rezzentem. Oda nyúltam a keze után, ujjaink össze értek, mire ő elkapta a kezét, ami véres volt. Kitapogattam a sebet, és elég ijesztő volt... valószínű hogy felszakadt a szám. - Fáj?
- Nem, nem is érzem... viszont tényleg menjünk kórházba. Várjunk csak! Össze véreztem a padlót? - hirtelen bűntudat uralkodott el rajtam, hiszem összevéreztem a házát! Fúj. Tipikus én, leesem a lépcsőről, felszakad a szám, és bűntudatom van. Csodás. Mindenki nevetett az aggodalmamon, hiszen valljuk be, most ez a legkisebb baj.
Luke és Calum a két oldalamra álltak és átkaroltak. Kivánszorogtunk a toyotához, és beültettek hátra. Eléggé sokat bénáztunk, hogy most a lábam fent legyen-e az ülésen, vagy csatolódjak be, nos milyen meglepő, én inkább becsatolódtam.
Lassan oda értünk a kórházba, nagyjából 7 óra lehetett. Akkor még 9 előtt haza érhetek és legalább nem telefonon kell mesélnem apának. Az orvos megállapította, hogy a bal karom eltört, a bal bokám pedig kificamodott. A számít össze kellett varrni, de nem nagyon fájt. Calum végig telefonált, a többieket értesítette hogy "aha asszem még él" és hasonló helyzetjelentésekkel. Luke a hírek után, amikor a beavatkozások következtek, el is tűnt, gondolom nem szerette volna nézni. Hamar meglettünk mindennel, 8 órakor indultunk is vissza, én, Luke, Calum és a gipsz a karomon. 
A házban a fiúk folytatták a próbát, egy idő után viszont énekes nélkül. Luke kijött hozzám a nappaliba, ugyanis csak ott tudtam kényelmesen ülni. Leült mellém és beszélgettünk.
- Jól vagy? - aggódva nézte a karomat, amivel a legnagyobb bajom az volt, hogy viszketett.
- Persze, minden rendben. - erőltettem magamra egy mosolyt, és azt vettem észre hogy mosolyog ő is. - Mi az?
- Olyan a szád mint az enyém.
- Mi? - elvigyorodtam, de csak egy másodpercre, ugyanis a varrat húzta a bőröm. - Egyáltalán nem olyan. - Luke kivette a piercinget az ajkából és ott volt a lyuk a szája alatt.
- Így nagyon hasnlít. Csak neked ott vannak még a...varratok. Sajnálom. - elkapta a tekintetét és a lábamat kezdte nézni.
- Mit sajnálsz?
- Miattam történt ez. Azt sem értem minek tettem meg "azt" de hogy nem engedtelek el... most nem kéne ilyen helyzetben lennünk.
- Nem baj, jól vagyok. De ne beszéljünk erről. Miért nem próbálsz?
- Látni akartam hogy vagy. - rám mosolygott, majd valaki becsengetett. - Mindjárt jövök!
Luke kiment az előszobába és ajtót nyitott. Egy perc múlva Tifany lépett be a nappaliba.
- Szent szar, veled meg mi van? - ijedten ült le mellém, Luke követte.
- Csak elestem. Semmi komoly.
- Ch azt látom... hogy történt? - itt nem tudtam mit mondjak, az igazat mégsem akartam hogy megtudja, szerencsére Luke közbevágott.
- Csak körbe vezettem és leesett a lépcsőn. Bárkivel előfordul.
- Oké...Luke hoznál nekem egy colát? - rávigyorgott Lukera, mintha így bármit megkana, de a fiú nem tágított a kanapéról.
- Van lábad, menj te.
- Na valaki nagyon kemény lett. - Tifany kiment a konyhába, és hamar vissza is jött - Menj vissza nyugodtam próbálni, én figyelem Bogit!
- Nem is tudom. - Luke fájdalmas arccal méregetett.
- Menj csak! Jól vagyok. - győzködtem, és lassan fel is állt, majd elment.
- Szóval. - Tifany beszélni kezdett - Mi van köztetek? Jártok? - sokkoltan néztem rá.
- Dehogy! Miért?
- Az exe vagyok! - ezt olyan büszkén mondta...ilyet még nem is láttam - Csak szólok, ha mégis lenne valami, ne várj tőle túl sokat... velem is milyen volt...
- Mi történt?
- A bandát turnéra hívták én meg nem tudtam menni. Persze ő azt mondta nem szeret és szakítottunk. A bandát választotta helyettem.
- De most miért nem vagytok együtt? Úgy értem ha a turné volt a baj...annak már vége.
- Na nem mondod szivi. Azt mondja ő tényleg nem érez irántam semmit, úgyhogy nem erőltetem. Csak barátok vagyunk.
- Értem. És ezt miért mondod nekem?
- Csak hogy tudd, kivel mit csinálj. - kacsintott majd felállt és bement a fiúkhoz. Csend lett, hallottam hogy váltanak néhány szót. A zene újra indult de Luke jelent meg előttem.
- Mindjárt 9 van, haza viszlek.