Születésnap PART2

- Boldog szülinapot. - mondta Luke, én pedig idegesen kitoltam az udvarra és becsuktam az ajtót mögöttünk. 

- Mit keresel itt?! 

- Szülinapod van... és már elcsesztem mindent, azért illett eljönnöm.

- De... mi van Európával? - idegesen mászkáltam és felvettem a mai újságot a földről, lapozgatni kezdtem.

- Előrébb hoztuk a koncertet és utána vissza repültem... nem tehetem meg újra, hiszen szeretlek... - itt a szavába vágtam.

- várj! - kezemet felemeltem és csendre intettem, anélkül hogy felnéztem volna a lopok közül. Ugyanis ő volt az egyik cikkben.

"A 5 seconds of summer rock banda ma kezdte meg Európai turnéját! Azonban az énekesnek, Luke Hemmingsnek ismeretlen okokból el kellett hagynia még a fellépés után a kontinenst. Rövid interjút tudtunk vele készíteni:

-Luke, mi vonz téged vissza Sidneybe ami ilyen fontos?

- Egy barátomnak össze törték a szívét, ezt nem hagyhatom mégsem szó nélkül.

- De Luke, milyen barátról van szó?

- Többet nem mondhatok.

A banda többi tagja tud távolléte okáról, de minket nem avatnak be. Ennek ellenére új számukat, a Permanent Vacationt nagy örömmel fogadtuk, jók voltatok srácok! Nagyon reméljük hogy Luke időben vissza ér Németországba, hogy ne maradjon el egy koncert sem."

Luke felé mutattam a lapot, de csak megrántotta a vállát.

- Ez mi a fene?

- Hazudjak a lapoknak? Nem az én stílusom... - elejtettem az újságot és a nyakába borultam. A könnyeim megállíthatatlanul folytak le az arcomon - Hiányoztál Bogi. Bocsáss meg.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek.

Születésnap PART1

Mosolyogva keltem, ahh milyen meghitt is lenne ez a szülinap, ha apa nem ült volna a kanapé szélén és nem bámult  volna...

- Jesszusom. - kikotortam a hajamat az arcomból és apára mosolyogtam.

- Jó reggelt 16 éves nagylányom! - apa megölelt, majd csörgött a telefonja ezért gyorsan elment, mert ezt a beszélgetés "nem tartozik rám". Hm. Tuti nem Boti hívja. Áh dehogyis. Szóval. Gyorsan elkészültem a napra, és jöhetett a reggeli, a legjobb dolog a reggelben. Ettem egy tál gabonapelyhet, ittam kávét és kész is voltam. De mire is? Nem volt semmi különös tervem...

- Boldog szülinapot! - a hang irányába fordultam, és Nóri máris a nyakamban volt.

- Szia! Hogyhogy itt vagy? Nem nyaraltok?

- Két napja haza jöttünk. Hogy vagy? - itt suttogni kezdett - Mi van Lukeval? - rámosolyogtam, aranyos volt hogy érdeklődött.

- Semmi. Nem jelentkezett.

- Oh hogy rohadna meg!

- Nóra!! - apa a kertből ordított be, amikor meghallotta a gyönyörű mondatot.

- Elnézést! Na. Akarsz róla beszélni?

- Nem kell, köszi. Felejtsük el ezen a napon. Van valami terved?

- Menjünk - megragadta az ép csukómat - találtam egy helyet ahol isteni turmixokat készítenek!

Gyorsan elköszöntünk aputól, és mennyei volt a turmix, uram isten! Miközben hazafelé mentünk lányosan beszélgettünk, fiúkat pontoztunk az utcán stb. Már nagyon hiányzott ez az egész. Boti jó barát volt, de Nórival néha jobban éreztem magam.

- Na készen állsz? - nézett komolyan a szemembe, amikor haza értünk.

- Mégis mire?

- Ajj te nem tanulsz soha? Azért mentünk el, mert most jön a meglepetés bulid! - ohh tényleg, mint tavaly...és az előtt...és az előtt.

- Jaj tényleg! Na várj, kérek egy percet.

- Készülődni! - mind a ketten az ujjainkkal átfésültük a hajunkat, megigazítottuk a ruháinkat, elpróbáltam a meglepett arcot, és indultunk.

Amint beléptem az ajtón, rengeteg barátom várt engem, a tortám, lufik, ajándékok, szinte minden meg volt ami csak számít!

Minden étel isteni volt! Nagyon jól szórakoztunk, és még csak 11 óra volt. Épp befejezte egy csoport ember a twixtert, néhányan a tortából vettek repetát, voltak, akik csak beszélgettek, én csak álltam és azon agyaltam milyen jó életem is van... fogjuk rá. Ekor Boti oda jött hozzám, át karol és a fülembe súgott valamit.

- Boldog szülinapot.

- Köszönöm. - rá mosolyogtam.

- Hogy tetszik a buli? 

- Nagyon... nagy. - nevettem el magam, hiszen a szobámon kívül mindenhol volt valaki.

- Akkor jó. - kacsintott rám, majd elment inni valamit.

Még néhány percet álldogáltam ott, mikor valaki csengetett. Gondoltam majd az én fejem fogadja a késve érkező vendéget. De nem késő vendég volt. Nagyra nyitottam az ajtót, majd a mosolyomból dühös, döbbent és szomorú arc lett.

- Te meg mit keresel itt?!

Barátság

*ismét Bogi szemszöge*

A 5 seconds of summer banda 1 órája, 41 perce és 31, 32, 33 másodperce szállt fel a repülőre és indult el Európába. Nekem 23 órája, 36 perce és 14, 15, 16 másodperce nincs barátom. Az este kisírtam magam, ettem 10 csokis kekszet, és elmeséltem telefonon Nórinak hogy mi történt. Ma Boti áthívott hozzájuk. Éppen indultam, amikor kaptam Tifanytól egy SMSt. 
"Én szóltam"
Igen, szólt... hahj és igaza volt! Lukenál a 5SOS örökké első lesz. Kb 10 perccel később csengettem a ház kertjében. Botond anyukája mosolyogva nyitott ajtót nekem. Felmentem Botond szobájába, majd elmeséltem neki mindent.
- Seggfej. - állapította meg.
- Tudom. - egyeztem bele szomorúan.
- Jobbat érdemelsz! Ez egy kis féreg...hogy tehette ezt??
- Ilyen... de nem érdekel - kínosan felnevettem és a szemébe néztem - elmehetnénk a partra.
- Oké - rám mosolygott és kiment hogy átöltözzön.
Nem sokkal később már a homokban ültünk, és a víz a lábujjainkat csiklandozta. Vittünk magunkkal szőlőt, és azt ettük, miközben mind a ketten gondolkoztunk. 
- Én bemegyek a vízbe. Te nem jössz? - állt fel Boti mellettem, és eltette az ő szőlővel teli dobozás.
- De, menjünk! - berohantunk a vízbe, és ott fröcsköltük egymást mint a dilisek. Vajon most mit csinál Luke? És miért gondolok ilyen hülyeségekre? - Megölhetlek? - kérdeztem hatalmas vigyorra a fejemen.
- Ölj, de csak mert szomorú vagy. - rám kacsintott én meg egyből szomorú arcot vágtam - Jól vagy?
- Ne hozd fel azt ami történ.
- Sajnálom, nem is tudom miért mondtam. Ne haragudj! - rámosolyogtam.
- nem haragszom. Na?
- Ölj meg. - sóhajtott egy hatalmasat, amit rosszul tett, mert egyből vigyorogni kezdtem, és lenyomtam a víz alá. Mind a ketten majdnem megfulladtunk, aztán az egyik fegyverszünet közepén a szemébe néztem. Hihetetlenül jó barát volt, mindig is.
- Te vagy a legjobb barátom. - mondtam neki, teljesen elérzékenyülve.
- Mert szeretlek. - rámosolyogtam.
- Mindig mellettem vagy.
- Mert szeretlek.
- Csak egy kicsit beakadt a lemezed. - nevettem el magam.
- Mert szeretlek. - amint ezt kimondta oda lépett hozzám közel, és bumm, már bele is dobott a vízbe. Szuper. 
Még egy darabig ökörködtünk, majd napoztunk egy kicsit. Nagyon jó volt egy napot vele tölteni, ilyen vidáman.
- Együnk valamit! Van nálad pénz? - kérdezte, miközben pakoltunk.
- Chh most már a lány fizet az ételért?
- Mi ez, randi?
- Fúj, nem. - grimaszoltam cinikusan, mire meglökött. - Komolyan mondom, te fizetsz!
- Jól van na!
Elmentünk a közeli plázába és beküldtünk sok-sok gyorskajás menüt. Miután haza értem, segítettem apának tortát sütni, mert holnap lesz a szülinapom. Soha sem fejezi be amíg kint vagyok, de így legalább biztos ami biztos, le tudom ellenőrizni. Ezek után lefeküdtem a kanapéra, és egy kicsit gépeztem. Hamar elaludtam, meg fogom a végén szokni a kanapét.

Fontossági sorrend

*Ashton szemszöge*

Reggel korán keltünk, ugyanis délelőtt próbáltunk, Bogi pedig átjött hallgatni. Már elkezdtük hangolni a hangszereket, amikor Luke esett be a szobába. Szó szerint.

- Veled meg mi van? - kérdezte Michael, miközben a gitárját piszkálta.

- Figyeljetek, még nem szóltam Boginak...

- Mi?? Luke, holnap indulunk a turnéra! - döbbenten bámultam. Ez tényleg ilyen fogyatékos..?

- Tudom! De most volt ez az egész a családjával...

- Jó ötlet volt, akkor most így minden napra jut neki egy rossz hír! Ezaz! - próbáltam a szarkazmust erőltetni, és sikerült is. Cal nevetett rajta (vagy megint a turnén járt az esze) Luke pedig idegesen túrt a hajába.

- Ezt te nem érted.

- De én sem. - szólt közbe Mikey - Minek kezdtetek járni, ha tudtad hogy ez lesz?

- Hé!! - Luke dühösen fordult felé - Nem láttad Botondot? Ha nem mondom el Boginak hogy mit érzek, a végén még össze jön azzal a gyerekkel...

- Oh, valaki féltékeny... - vigyorodtam el.

- Kussolj el! - rohant ki a szöszi a szobából.

Eltelt pár perc, és Bogival kézen fogva jöttek be a szobába. Csalódott tekinteteinket Lukera szögeztük, ő csak megcsóválta a fejét. Elkezdtünk zenélni, éppen a permanent vacationt játszottuk, amikor Calum az egyik részét nem énekelte ezért leálltunk.

Michael idegesen nézett rá.

- Ne hülyéskedj ezt nagyon jól kell tudnunk! - feszülten kezdte ellenőrizni a gitárját Cal pedig csak vigyorgott.

- Bocs srácok, de annyira izgulok! - Bogi szemében érdeklődés csillant és Calra nézett.

- Mi miatt?

- Franciaország! - vágta rá Calum.

- Mész Franciaországba? - itt tettem keresztbe az ujjaimat hogy Calumnak legyen esze... de nem volt.

- Mind megyünk! Turnéééé! - Bogi vigyorogva fodult felénk.

- Miért nem mondtátok? 

- Miért vagy ilyen hülye?! - ordított Luke Calumra, én és Michael pedig lesültöttük a szemünket.

- Basszus...- suttogtam, és Michaellel mögöttem, kimentem a szobából.

- Szent szar... Luke teljesen elfelejtettem! Ne haragudj!

- Miért vagy ilyen seggfej?!

Többet nem hallottunk, csak néhány torz hangot. Leültünk a nappaliba, és bekapcsoltuk a tvt. Kb kettő percel később Calum is kijött, de azonnal ki ment a házból is.

- Figyelj... ez lehet hogy bunkóság de engem érdekel...

- Hogy miről beszélnek? - vigyorgott el Michael - Engem is! - gyorsan kikapcsolta a tvt és közelebb mentünk Lukeékhoz, és hallgatóztunk. Először Bogi hangját hallottuk.

- Ez fantasztikus! - aztán Luke következett.

- Mi? Nem az! Turném lesz! - ez után néhány perc következett (vagy csak halkan beszéltek, hiszen a szoba alapból hangszigetelt volt) majd Bogi kiabált.

- Megígérted! Azt mondtad nem járok úgy mint Tifany! Örökké az 5SOS-t választod! - uhh durva példa...

- De nem is jársz úgy! Csak egy kis...

- Szünet??! Ennél nagyobb baromságot nem is hallottam még!

- De mást nem tehetünk!

- De igen! Vagyis tehetnénk de te gyerekes vagy!! A bandát választod a barátnőd helyett! Megint! - újabb némaság következett, majd Bogi ordított fel. - Ne érj hozzám Luke! - hirtelen kicsapódott az ajtó, Bogi pedig dühös arccal rohant ki a házból. Lassan bementünk Lukehoz, aki a kanapén ülve a fejét a tenyereibe hajtotta. Leültem mellé, és mikor észre vette, rám nézett. 

- Hogy lehetek ilyen hülye? - kérdezte a könnyeivel küszködve. Néhány percig még ott voltunk vele, aztán egyedül hagytuk, és haza mentünk.

Ilyen egy "átlagos" nap?

Másnap 8 órakor reggeliztünk, csináltam palacsintákat, az apa kedvence. Egy kicsit beszéltünk róla, amikor csörögni kezdett a telefonom. A közeli kórházból hívtak, apa ott volt! Gyorsan bementünk hozzá, mint kiderült nincs komolyabb baja, csak a nő, akit meggyilkoltak, a barátja volt (khm közeli) és erre a gyilkos rájött, ezért történtek ezek...na és apa is kapott néhány ütést, de nem súlyosak. Megöleltük egymást, és indultunk is haza. Luke elvitt minket, majd haza ment. Elmeséltem mindent apának, majd úgy döntöttünk, hogy elfelejtjük ezt az egészet. Ettünk a palacsintából, és kint játszottunk. Igen, mivel 30 fok fölé ment a hőmérséklet, kint voltunk és vizilufikkal dobáltuk egymást. Az egész napot együtt töltöttük, mint ahogy kéne, minden családnak... az ember csak akkor jön rá hogy milyen fontos is ez, ha ilyen szörnyű dolgok történnek vele. Viszont véget kellett vetnem a gyereknapnak, ugyanis barátom van. Ezt el kell mondanom neki is.

- Apa, mondhatok valamit?

- Mikor nem beszélsz?

- Hahaha köszi...az a helyzet, hogy Luke és én... hát mi megpróbáljuk. Együtt. Khm ezt az egészet. Érted, ugye? - komolyan nézett rám, de elmosolyodott.

- Most megtanulhattunk sok mindent... engem ez nem zavar. Az a tipikus apa leszek, aki komolyan beszélget a lánya barátjával, de örülök nektek. - szorosan megöleltem. Omg hogy lehet ekkora mázlim??

- Köszönöm!

- Én köszönöm hogy elmondtad... maradt még palacsinta? - nevetés tört ki belőlem, majd elpusztítottuk a maradékokat is. Tehát nagyon jól éreztük magunkat egész nap. Minden napnak ilyennek kéne lennie. Normálisnak. Este apa ágyában aludtunk, és jó volt... utoljára akkor aludtunk így, mikor vagy 7 éve rosszat álmodtam és ő megvédett a szörnyektől... most is valami ilyesmire gondoltam.

Álmatlan éjszaka

Ráparancsoltam Botira hogy maradjon itt, hívja apámat és ha nem jövök ki 10 percen belül akkor jöjjön utánam. Gyorsan bólintott és vette is elő a telefonját. Befutottam a házba, az ajtó tényleg nyitva volt (nem érdekeltek a sérüléseim) és minden véres. 
- Luke! Luke!! Anya! Apa!! Valaki! - ordítoztam de senki sem válaszolt. Körbefutotam az alsó szintet, de egy embert sem találtam. Fogtam egy kést a konyhából és felfutottam a lépcsőn. Benéztem a fürdőbe, apa szobájába. Undorító volt begondolni, de már csak az én szobám maradt. Vagy ott vannak, vagy elmentek... Nem gondolkoztam, megmarkoltam a kést és berontottam a szobába. A földön feküdt anyám, kezében kés. Mellette egy ismeretlen ember az ágyamon, Luke pedig az ágynak támaszkodva ült és sírt. Még él! Sírva leborultam mellé és szorosan megöleltem. Viszonozta. Istenem de aggódtam. Kikiáltottam az ablakon Botinak hogy jól vagyok, hívjon mentőt. Megnéztem Lukeot hogy van e sérülése, de csak horzsolások. Aztán jött anyám. Éppen felé fordultam, amikor Luke végre megszólalt.
- Sajnálom. - kérdőn fordultam felé - Én nem tudom mi van vele...fel...nem tudom elmondani mi is volt....
- Nem baj. - leguggoltam a nő mellé (nem hívom többé anyának...) és megnéztem, ver-e még a szíve. Életben volt. Gyorsan fogtam egy celluxot, és szorosan össze ragasztottam a kezeit és lábait. Meg akartam nézni hogy a másik ember él-e, de... a házban az ő vére volt és nem emelkedett a mellkasa. Tudtam hogy halott. Hirtelen mentősök lepték el a szobámat.
- Itt meg mi történt?
- Uram, ez a nő gyilkolta meg ezt a másikat, és támadott rá a fiúra! Még életben van, a másik már nem... a fiúnak nincs baja.
- Menjenek ki a házból, útban vannak! És hívják a rendőrséget!
Kisegítettem Lukeot a házból, majd hívtam a zsarukat. Apa nem vette fel a telefont. Elmondtam a rendőröknek hogy mi történt, azonnal indultak a házunkhoz. 
- Jól vagy? - kerestem Luke pillantását, de elmerengett valamin.
- Nem... sajnálok mindent.
- Nem tehetsz semmiről! Szerintem menj haza.
- Nem lehet. Láttam anyádat és... ahj a lényeg hogy itt kell maradnom és beszélnem a rendőrséggel.
- Oh tényleg, ez eszembe sem jutott...
- Apukádról van hír? - most végre rám nézett.
- Nincs. Semmi. - ekkor zajos kicsiajtó csapkodásokat hallottunk. Ashton, Michael és Calum futott felén.
- Mi történt?! - mindenki aggódva faggatott minket, és próbáltuk elmagyarázni a történteket. Kissé nehéz volt, mivel Luke nem beszélt, én pedig nem voltam itt.
- ...és akkor láttam hogy a másik nő már halott. - Michael döbbenten nézett Lukera
- Te megölted??
- Mi? Nem! "Anyám" volt a gyilkos. - fura volt ezt kimondani, de ez az igazság... már egy ideje, csak még nem láttam az áldozatot, soha.
- Oké... most én szerintem haza megyek. - Ashton mozgolódni kezdett, gondoltam hogy nem szeretnének itt lenni, csak a barátjukért jöttek.
- Mi is. Luke te jössz? - Cal és Mikey kérdőn Luke felé pillantott. Már kikérdeztek miket, és mindenki elment, csak a házat takarították.
- Igen. Bogi, ma még beszélünk, jó?
- Persze. - erőltettem egy mosoly félét az arcomra, és néztem, hogy elmennek. Boti oda jött hozzám és átkarolt. - Köszi.
- Jól vagy?
- Nem. Az anyám volt... többé nem hívom annak... többe azt sem akarom hogy szóba kerüljön.
- És most mi lesz?
- Életfogytiglant kap, és többé nem látom.
- És....apádról van hír?
- Nincs...istenem nagyon aggódom érte. - elkezdtem sírni, Botond pedig megölelt. Jó érzés volt hogy előtte nem kellett erősnek mutatnom magam. Sírtam, majd újra hívtam apát. Ezt néhányszor megismételtem, majd csak ketten maradtunk.
- Szeretnél nálunk aludni? - kérdezte kettő síró kirohanásom között.
- Nem kell, köszönöm. Várom hogy apa haza jöjjön.
- És ne maradjak itt? - rámosolyogtam.
- Nem kell, de nagyon köszönöm! Köszönök mindent.
- Oké, de most megyek. Vigyázz magadra!
- Úgy lesz. - szorosan megölelt és elment a kocsijáig, majd elhajtott. Talán mégis bele mehettem volna... itt vagyok egyedül egy házban, ahol gyilkosság történt és apámat várom. Jó estém lesz.
Nem sokkal később a kanapét húztam ki, ugyanis ott akartam aludni, az ágyamban mégsem lettem volna rá képes. Néhány ügyetlen mozdulat után (hála a törött kezemnek) sikerült, és ágyaztam is meg. Bevackolódtam a takaró kupacba, és filmet néztem. Hirtelen valaki csengetett. Kifutottam az ajtó elé, és nagy lendülettel feltéptem azt. Luke állt előttem.
- Szia. Apukád még nem ért haza...?
- Nem... gyere be. - bekísértem a házba, és helyet csináltam neki a kanapén. - Hogy vagy?
- Sokkal jobban. Te?
- Jobban. Nem sokkal, de jobban. - keserű mosolyra húzta a száját, és leült. Megkínáltam üdítővel és nasival, egy sört el is fogadott, és gumicukrot ettünk. - Bírnál az ágyamban aludni? - nagy szemekkel nézett rám, majd megharapta a piercingjét.
- Miért aludnék ott?
- Mert sört iszol. Hogyan mész haza?
- Sehogy... de hogy őszinte legyek nem szívesen alszom ott.
- Hát a másik lehetőség a kanapé. De én is itt alszom. Vagy a kert...igen, a földön aludhatnál... - nevetésben törtünk ki  - szóval?
- Hm a kert nagyon csábít...
- Sejtettem. - rám kacsintott én pedig paradicsommá változtam.
- Meg kéne valamit beszélnünk.
- A mai napról nem beszélek!
- Nem is arról! Nyugi. Csak a tegnapiról. Pontosan, amikor leestél. Az előttről. - beharapta megint a piercingjét, én pedig lesütöttem a szememet.
- Mi van vele? - ránéztem, ő meg rám.
- Én szeretlek. - döbbenten néztem majd kínosan felnevettem.
- Mi van? 2 napja ismersz, és azt mondod szerelmes vagy belém?
- 3 napja. Mindjárt hajlani 1 óra.
- Az most mindegy. Ezt miért mondod? Nem lehetséges.
- De az. Szeretlek. És örökké szeretni foglak. - megfogta bal kezemet én pedig elhúztam azt.
- Valami ilyesmit mondtál Tifanynak is, nem?
- Mi? Mit mondott neked? - távolabb húzódott hogy lássa az arcomat.
- Hogy együtt voltatok. De elhagytad egy turnéért. 
- Ez nem igaz! Nem mondtam neki hogy örökké szeretni fogom, és tényleg kiszerettem belőle.
- Én nem akarok úgy járni mint ő.
- Nem fogsz. - ismét megfogta a kezemet, de most ott hagytam. Úgy látszik ez kellő biztatás volt, és megcsókolt.
- Várj! Nem csókolózhatunk csak úgy!
- Én szerelmes vagyok beléd. Azt várom hogy elmond, te mit érzel.
- Én... én is szeretlek. De nem tudom ez lehet-e.
- Lehet. - újra megcsókolt, most vissza csókoltam.
Néhány percig csak ültünk és feldolgoztuk. Hm. Mi most együtt vagyunk.
- Kérhetek valamit? - kerestem a tekintetét, majd bólintott. - Tudom hogy azt mondtam hogy nem akarok arról beszélni, de... el tudod mondani, mi történt? - néhány másodperc néma csend következett. Luke beletúrt a hajába, és rám nézett.
- El. - átkarolta a vállamat, és megpuszilt - Meddig hallottál?
- Azt hallottam, hogy leejted a telefont. 
- Aztán anyád - közbe szóltam.
- A nő!
- Khm... a nő elkezdett közeledni a késsel. Tudom nem valami férfias, de elkezdtem futni a lépcsőn. A szobád ajtaja nyitva volt, ezért oda mentem és megláttam... megláttam a holttestet. Anyád... a nő mögém ért és... meg akart ölni. Gyorsan kitekertem a kést fogó kezét, majd behúztam neki egyet. Attól el is ájult, én pedig leültem az ágyadhoz. Ott voltam 5 percet, majd jöttél te.
- Istenem... sajnálom hogy ezt át kellett élned. - rám mosolygott és megölelt.
- Nem baj. Jól vagyok. 
- Akkor jó. - én is rámosolyogtam, ezután megnéztünk néhány filmet. Szóval nem aludtunk, egy szemhunyásnyit sem.

Anya

- Most menj el! - ijedten csapkodtam Calum karját, nem beszélhet anyámmal!
- Mi van? Miért?
- Ő az anyám! Ne beszélj vele! Menj!
- Szimpinek tűnik... mi a bajod?
- Hahjj... priusza van. Oké? Menj!!
- Milyen priusza?
- A legrosszabb. - Calum döbbenten nézett rám, majd elsietett. 
Apa hogy hívhatja ezt jó hírnek? Oké hogy szereti, de priuszos! Ez a nő, akarom mondani anyám, ölt embert! És itt van.
- Kicsim! Mizu? - oda bicegett hozzám (nem neki nincs ficama, csak 20 cmes magassarkúja) és átölelt.
- Jó reggelt... minden okés. Veled?
- Hol van apád? Úgy volt ma együtt reggelizünk.
- A nappaliban van. - együtt esznek? Miért? Na addigis nem lesz itt... - Menj be nyugodtan.
- Köszi! Majd dumálunk. - bement a nappaliba, apával megölelték egymást és el is indultak.
Gyorsan elkészültem, és meghívattam magam Botondhoz, hogy mindent elmeséljek neki. Könnyen ment, csak megemlítettem anyám jelenlétét. Átsiettem hozzá, és persze ő is szörnyen reagált a karomra...aztán észre vette a lábam...majd a számat is.
- Leestél a lépcsőn? Neeem ennyire nem lehet ügyetlen. - hitetlenkedve halgatta a kitalált sztorimat, de hát nem tudok hazudni. A francba.
- Pedig így történt! Bárkivel előfordulhat.
- Úgy érted bárkivel megESHET? - röhögésben tört ki, nagyon elégedett magával.
- Khm hát ez hatalmas volt...csinálunk valamit?
- A törött kezeddel? Nem hiszem.
- Na, valamit csak ki tudunk találni! - ekkor megcsörrent a telefonom - Várj, ez Luke!
- Ahh és akkor mi van?
- Egy  apja nem beszél. - gyorsan felvettem a telefont és Luke riadt hangja fogadott - Szia Luke!
- Bogi!! Úristen hol vagy most?!
- Botondnál. Baj van?
- Eljöttem hozzátok és...hahj nyitva volt az ajtó én meg hosszas csengetés után bementem, és.....istenem......- elhallgatott, én meg nagyon megijedtem
- Jesszusom mi van odabent?!
- .....Minden... minden véres. - hirtelen lefagytam. Anya. Apa. - Bogi ott vagy?
- Luke.... menj el onnan! Máris megyek, de te ment haza! - intettem Botondnak hogy induljunk a kocsija felé - Gyorsan menj haza!
- Micsoda? Nem lehetsz itt egyedül!
- Botival megyek, de menj el onnan! Azonnal!! - elkezdtem kiabálni, nagyon féltettem - Elmentél?!
- Nem! Oh Bogi... Itt egy nő, most jön le a lépcsőn... - anya!
- Luke, maradj csendben!  Azonnal búj el!! Ne kérdezz, ne beszélj, az a nő nem láthat meg!! - elkezdtem sírni, közben beültünk a kocsiba. Luke suttogott a telefonba.
- Bogi. Mi van ha segítség kell a nőnek? Vagy ne hívjak mentőt? Esetleg rendőrt?
- Ne! Maradj veszteg!! Hol vagy most?
- Az étkező asztal alatt, egy szék mögött. Bogi...a nő elment a fürdőbe.
- Most rögtön fuss ki a házból!!
- Jó... - és akkor a legrosszabb dolog megtörtént - basszus.
- Luke?! - zokogtam, és halk beszédet hallottam a vonal másik felén
- Elnézést, csak egy barátomat kerestem... - anyám folytatta - Rosszul tette fiatalember. Az anyja lehetek, van üzenete? - néhány másodperc néma csend majd Luke folytatta - Nincs, köszönöm... - anya pedig közbe szólt - Várj csak! Te honnan jössz? Az étkezőből? Na ezt rosszul tetted. - Luke szólalt meg - Jesszusom, kérem, tegye el a kést! - koppanást hallottam, valószínű a telefon esett le. Boti döbbenten nézett.
- Botond! A ház csupa vér, és anyám ott van!
- Nem Luke hívott?
- De igen....ő is ott van. Vele. - Boti rátaposott a gázra, még kb 3 percre voltunk. Az túl sok. - Figyelj. Kifizetem a bírságot, de siess. - nem gyorsult - ...anyámnál kés van. - a 3 percből 1 perc lett. És leparkoltunk a házunk előtt.